Az élethosszig (sőt, még azon is túl) tartó fejlődésben és tanulásban hiszek.
Nemrég szakmaközi gyászkonferencián jártam, és hálás vagyok, hogy élőben hallhattam többek között Steigervald Krisztiánt a gyász egyéni és kollektív megéléséről az egyes generációk tagjaként; vagy Dr. Hegedűs Katalint az életvégi kísérésről és méltóságterápiáról (percekig tartó tapsot kapott); de szintén sokat adott Kozma-Vízkeleti Dániel humorérzékkel fűszerezett előadása a gyász rítusairól és Nagy János rendőr alezredes példája, aki a rendőrség köreiben beszél nyíltan és tabutlanítja a halállal való találkozást és a gyászfeldolgozást.
A tanultakat hazahoztam, a munkámban kamatoztatom.
További olvasnivaló:
A perinatális veszteségekről
Én magam is többféle veszteséget éltem át, de az egyik talán legnehezebb az évekig tartó vágyakozás volt arra, hogy gyermekem születhessen. A vérzésem első napján minden nap szembesültem azzal, hogy "most sem estem teherbe". Rengeteget sírtam. Kipróbáltunk...
Mikor fogynak el a könnyek?
Gyakran teszik fel nekem ezt a kérdést. Olyan jó lenne, ha jósnő lennék, és megmondhatnám, hogy erre és erre a napra el fognak fogyni. De ezt nem mondhatom. Gyászfeldolgozás Módszer Specialistaként én is azt vallom, hogy „minden kapcsolat egyedi, ezért minden gyász is...
Mazochista vagyok?
Ma azt a visszajelzést kaptam egy jóbarátomtól, hogy mazochista vagyok, amiért a nyakamba veszem mások fájdalmát. Elgondolkodtam rajta, mert ez még soha nem jutott eszembe. Szívemből szeretem a munkámat, és amikor gyászolókat kísérek, átélem a flow-t. Rád és az...