Az élethosszig (sőt, még azon is túl) tartó fejlődésben és tanulásban hiszek.
Nemrég szakmaközi gyászkonferencián jártam, és hálás vagyok, hogy élőben hallhattam többek között Steigervald Krisztiánt a gyász egyéni és kollektív megéléséről az egyes generációk tagjaként; vagy Dr. Hegedűs Katalint az életvégi kísérésről és méltóságterápiáról (percekig tartó tapsot kapott); de szintén sokat adott Kozma-Vízkeleti Dániel humorérzékkel fűszerezett előadása a gyász rítusairól és Nagy János rendőr alezredes példája, aki a rendőrség köreiben beszél nyíltan és tabutlanítja a halállal való találkozást és a gyászfeldolgozást.
A tanultakat hazahoztam, a munkámban kamatoztatom.
További olvasnivaló:
Emlékezem… a perinatális gyász világnapján
Október 15-én, a perinatális gyász világnapján emlékezem... Emlékszem, hogy milyen volt évekig havonta megsiratni a vérzésemet Emlékszem, hogy milyen megalázó és tehetetlen érzés volt, amikor a környezetemben csak úgy "potyogtak" a babák Emlékszem, hogy nem bírtam a...
A gyász okozta magányról és a halmozódó veszteségeinkről
Tisza Kata: Egyedül című könyve legelső soraiban szívbemarkolóan fogalmazza meg mindazt, amit átél egy párját elveszítő, élete vége felé tartó ember; hogyan próbálja meg feldolgozni azt, hogy nincsen többé, akivel megoszthatja az életét. Kiüresedés, közömbösség. A...
Könyvajánló szülőknek: A láthatatlan fonal
A hozzám érkező gyászolók olykor megkérdezik, hogy hogyan tudnák elmagyarázni a gyermekeiknek a halál fogalmát, hogyan készíthetnék fel őket egy válásra vagy hogyan segíthetnének nekik feldolgozni valamely veszteséget. Íme egy kedves könyv, amely pont ebben nyújthat...