Én magam is többféle veszteséget éltem át, de az egyik talán legnehezebb az évekig tartó vágyakozás volt arra, hogy gyermekem születhessen. A vérzésem első napján minden nap szembesültem azzal, hogy „most sem estem teherbe”. Rengeteget sírtam. Kipróbáltunk természetgyógyászati módszereket, próbáltuk a témát „elengedni” is (ezt a tanácsot tőlem sosem fogjátok megkapni, mert ezt a kérdést elengedni szerintem lehetetlen. Az elengedés vagy megszületik vagy sem, de tanácsra biztosan nem fog). Fájdalmas volt megkapni a „meddő pár” címkét is.
Végül többedik lombikkezeléssel fogant meg mostanra óvodás korú kislányunk, így átmentem azon is, hogy milyen érzelmi és fizikai terhet rónak ránk a hormonkezelések, mit jelent saját magamnak injekciót adni, a munkahelyről gyakran elkéretőzni. Nagy utat jártam be azóta, hogy a kezelések alatt a témát tabuként kezeltem odáig, hogy mostanra nyíltan és őszintén tudok erről a témáról beszélni, és támogatást nyújtani azoknak, akik hasonló nehézségekkel küzdenek. Ezen kívül számos más perinatális veszteségben is érintett lehetsz, legyen szó vetélésről, abortuszról, beteg gyermek születéséről stb. A veszteségfeldolgozás sokat segíthet a történteket átkeretezni, más szemüveggel ránézni, erőt gyűjteni a megküzdéshez.
Azért, hogy mindezekben a lehető legtöbbet adhassam Neked, 2023 év elején elvégeztem a Támasznyújtás pre- és perinatális veszteségek esetén című továbbképzést, amely segített átfogó képet kapni a témáról, és támogató módon kommunikálni Veletek.
További olvasnivaló:
Mazochista vagyok?
Ma azt a visszajelzést kaptam egy jóbarátomtól, hogy mazochista vagyok, amiért a nyakamba veszem mások fájdalmát. Elgondolkodtam rajta, mert ez még soha nem jutott eszembe. Szívemből szeretem a munkámat, és amikor gyászolókat kísérek, átélem a flow-t. Rád és az...